Mindegy, hogy mit olvas az ember?

Így is feltehettem volna a kérdést: mit érdemes olvasni? Ahhoz, hogy eljussunk a válaszig, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért is olvasnak manapság az emberek.

Hajdanában még nem volt mozi, televízió, sőt még rádió sem, így a korabelieknek feltehetően a könyv nyújtotta az egyik legnagyobb kikapcsolódási formát. Nem véletlen, hogy a klasszikus szépirodalmi művek eredete a múltban gyökerezik, és megkockáztatom, hogy a fénykoruk is akkor volt. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy ma nem jelennek meg hasonló alkotások, ám tény, hogy mostanában műfajilag igencsak vegyes a felhozatal.

A mai ember is olvas, ám az olvasási szokások merőben megváltoztak. Ismerek embereket, akik szinte kizárólagosan újságot olvasnak: híreket, bulvársajtót stb. Mások a szakácskönyveket bújják. És persze manapság is vannak olyanok, akik szeretnek jó történeteket olvasni. Közülük sokan úgy érvelnek, hogy semmi nem indítja meg úgy a fantáziájukat, mint a könyv, és ha meg is filmesítették a benne olvasottakat, a film szinte sosem képes visszaadni azt a hangulatot, atmoszférát, amit a képzelet teremt. Érzem ennek az állításnak a valóságtartalmát, nem vitás.

Tehát el is jutottunk a válaszig. Nem mindegy, hogy mit olvas az ember, egyáltalán nem. Ugyanakkor különböznek az érdeklődési körök és a preferenciák, így egyesek a laza szórakoztató történeteket kedvelik, mások a krimit, a szépirodalmat, a vámpírmesét vagy éppenséggel a horrort. Szerintem mindenképpen olyasmit érdemes olvasni, ami építi az egyén tudatosságát vagy a lelkét; egy adott alkotás műfaja viszont nem hinném, hogy legtöbb esetben behatárolja annak tartalmi értékét. Ha az olvasó azt érzi, hogy konstruktív hatással volt rá egy olvasmány, akkor egyértelmű, hogy érdemes volt rááldoznia az idejét.

A magam részéről az olyan történeteket szeretem, amelyeknek üzenete van. Néha ez a mondandó csak spirituálisan érezhető meg, de ott van a sorok mögött. Fontosnak tartom, hogy a szereplők élettelik legyenek, és a cselekmény magával ragadjon. A kidolgozottság szintén nem hátrány.

Szeretem a fordulatokat, a csattanókat, és a tanulságos meséket. Szeretem, ha egy történeten érződik, hogy nem erőltetett, így például ha a főhős sem megjelenésétől kezdve sebezhetetlen. Tehát életútjának, fejlődésének, küzdelmének van értelme.

Személyes tapasztalatból kiindulva igen sok remekművet ismerek. Néhányat felsorolok a teljesség igénye nélkül: Gárdonyi Gézától az Egri csillagok, Jókai Mórtól az Aranyember , Sienkiewicz-től a Quo Vadis, Hessétől a Sziddhárta, Coelhótól az Alkimista. Úgy gondolom, hogy e regények mindegyikében van valami kiváló, és nyugodt szívvel ajánlom őket olvasásra!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s